Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

- 62 - , Nene: /Miután egy kicsit várt, hátha erre megszólal 'almiro./ Meg sem mozdul... Csak fekszik és mosolyog, főommina: őz már természetellenes. Dorina: őzt nem teheted, 'apa! Csak nézni minket és mosolyogni... Tulajdonképpen rólunk van szó! A vendég: Talán azért ilyen, mert ivott is egy kicsit..,. Mommina: JSs természetellenes! Ha valaki ivott és n bor bánatossá tett ak<or hallgat. De ha valaki folyton csak nevet, annak beszel is kellene! Nem volna szabad folyton vigyorognia! Ignazia: Szabadna legalább azt megtudni, miért vigyorog folyton? /Néhány pillanatig mindnyájan feszülten figyelnek./ Palmiro: íiert örömöm telik benne, hogy ti rafad mennyivel különbek vagytok, mint én! Verri: Mit mond? /A többiek rámerednek 'alrairora./ Palmiro: /Felül a div nyon./ Csak azt akarom mondani, ha egyszer azt sem tudom, miképpen jöttem be a házba, és annyi kopogtatás után senkisem volt hajlandó ajtót nyitni, ón nem tudom... Hinkfuss: /Dühösen felugrik a zsöllyében./ Mér megint kezdi? • 'almiro: ... Nem tudom, hogyan haljak meg, igazgató ur! Folyton röhög nöm kell, látva, hogy a töobiek mennyire kitűnnek, nekem viszont nem sikeril meghalnom. A szobalánynak... /Körülnéz./.. Hol van a szobalany? %m látom!... A szobalánynak be kellett volna szaladnia és hirül hoznia: "Oh Istenem! A nagyságos ui A nagyságos ur!... 0 Istenem, sebesülten hozzák fel!" Hinkfuss: «ost már teljesen mindegy, hiszen maga már bent van a házba? Palmiro: / Kérem! AkKor akár már halott is lehetek és többet egy szót sem szólok! Hinkfuss: Az ugy nem lesz jó! igának beszélnie kell, eljátszani a j< lenetét, azután meghalni! / Palmiro: Helyes! Imep|a jelenet: /Aléltan összecsuklik a díványon./ Meghaltam!