Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

Felkiáltások a nézőtéren^ Huuuuu!... Hütimil.... Valaki az erkélyről! /fulsövöltve a felkiáltásokat«/ Hát ez meg kicso• •> da? /Sokat nevetnek a zsöllyékben, a páholyokban és az erkélyen«/ Hinkfuss» /Kicsit ő is nevet«/ Igen, Pontosan 8 az! Helyrehozhatatlanul ő az!... -foök bizonyára nelékeznek még, mit tett két kollégával« álőbb az egyiknek elküldött hat eltévedt szereplőt, akik a szerzőjüket keresték és olyan forradalmat keltettek a színpadon, hogy a legnagyobb zűrzavart idézték föl« isodszor meg egy másik kollégám valami kulcsdrámáját mutatta be, s a szegény azon vette észre magát, i hogy a közönség a pokolba kivánjs a darabot. íahat, megnyugtatom önöket, engem nem fenyeget a veszély, hogy igy bánjon el velem is, A neve még a szinlaookon sem szereoel, már csak azért sem, mert igazságtalannak tartottam volna - hacsak részben io - őt tenni felelőssé a ma esti előadásért, ügyedül én vagyok a felelős, » iSlővettem egyik novellaját, mint ahogyan elővehettem volm a másét is. De az övét választottam, mert valamennyi színpadi szerző közül talán Pirandello az egyetlen, aki megmutatta: tisztában van vele, hogy a szerző munkája abban a pillanatban végetér, mihelyt az utolsó szót is leírta« üzért a müvéért majd az olvasótábor és az irodalmi kritikusok előtt felel. De nem tud és nem is kell felelnie a nézőközönség és a színikritikusok előtt, kik a színházi székekből tartanak Ítéletet. Hangok a nézőtéren» ügy?!... üahát ez érdekes! Hinkfuss s *em uraim, mert a szinh ízban a szerző munkája megszűnt létezni.