Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

- 7 «A I Egy hang az' erkélyről» Hát akkor mi van helyette? Hinkfuss

î A színpadi alkotás, amit én csináltam belőle, és amely csak az enyém! Ismételten megkérem a tisztelt közönséget,, ne szakítson félbe. És hozzáteszem, mert láttam elmosolyodni valakit a kritikaiam* urak közül. - Ez az én szilárd meggyőződésem. Jogukban áll nem tartani tiszteletben a meggyőződésemet és továbbra is igazságtalanul a szerzővel kötekedni; a szerzőnek pedig - megbocsássanak - joga van az önök kritikáin éppúgy mosolyogni, mint ahogyan önök mosolyogtak az én meggyőződésemen, ^ersze csat akkor, ha a kritikák lesujtóak, mert ellenkező esetben a szerző válik xz igazságtalanná,, magára véve a dicséreteket, holott azok engem illetnek. Az én meggyőződésem megbízható igazságokon alapszik, /^egmutatja a kézirattekercset,/ íme hát a szerző munkája. Mit teszek vele én? Színpadi alkotásom anyagavá teszem és felhasználom, mint ahogyan felhasználom a kiválasztott szinészek tehetségét és tapasztalatát, hogy az én értelmezésem szerint keltsék életre a ezerepeiket. Elképzelésemet persze a szerző müvéből meritem. Felhasználom a tervezők tehetségét és megparancsolom, hogy tervezzék és fessék meg a díszleteket. Munkába állítom a díszítőket és a világosítókat, akik felépitik és megvilágítják a díszleteket. -*Lndmind az én utasításaim, javaslataim és tanácsaim szerint járnak el. Valamelyik másik szinházban más színészekkel, más díszletekkel, más berendezéssel, aus világítással - engedjék '*eg a színpadi alkotás bizony ura más lesz, S vájjon ez nem azt bizony

itja-e, hogy amit a szinházban megbirálnak, soha nem a szerző munkája /kivéve a szöveget/, hanem ez