Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

- 5 - , la®, hölgyein és uraim! /Hóna alól előhúzza a teltéreet,/ Ebben a kis tekercsben, néhány kéziratoldalon* minden benne van, aai nekem icell. Gzinte sert iség az egész, 3gy kis novella vagy talán valamivel több

f éppen csak hógy itt-ott párbeszédbe szedve, egy önök előtt nem is annyira ismeretlen iró által. Néhányan a nézőtéren» A nevét mondja!.... Halljuk- a nevét! Valaki az erkélyről» Ki az?... ft. Hinklüss: Kérem uraim! Könyörgök! Nem népgyűlésre hivtam Ö3sze önöket! Amit tettem, 'azért én felelek, de azt nem tűrhetem, . hogy előadás közben vonjanak felelősségre! Az ur a zsöllyéből: Még nem kezdődött meg az előadás! Hinkfuss: De igen uram, megkezdődött! éppen önnek van a legkevesebb joga kételkedni benne, önnek, aki az alőbb azokat a zajokat az előadás kezdetének hitte... Az előadás abban a pillanatban kezdődött, amikor önök előtt megjelentem. Az idős ur a páholyból» £n azt hittan, azért jött, hogy bocsánatot kért jen az előbbi zajos botrány miatt. Végül pedig a figyelmébe ajánlom, nem azért váltottam jegyet, hogy az ön szónoklatát végighallgassam! ^i az hogy szónoklat?! Hogy merészel ilyen hangon kiabalni és azt képezli, csupán azért lennék itt, hogy a tisztelt publikumot szónoklattal szórakoztassam?! /.Az idős ur e megjegyzések hallatára felugrik helyéről és szifctkozódva elhagyja a páholyt./ 'to lóm! Akár el is m«h<»t! enki sem tartóztatja!... a, uraim, kizárólag szért vagyok itt, hogy előkészítsem önöket a mai est meglepetéseire. Azt hiszen, megérdemlem a figyelmüket. Szóvali szeretnék tudni, hogy ennek a kis novellának ki a szerzője? Akar meg is mondhatom. Néhányán a nézőtéren» Igen, mondja meg!... Halljuk!... Mondja! / Hinkfüss» Hát jó} megmondom!... Pirandelló! Hinkfuss

» Hinkfuss

»