Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

- 38 - , a bánattól, amely airni készteti. Dorina: Vagy ugy!... Akkor inkább a bor teszi! i Nardt: alán. De én ugy gondolom, azért hiszik, mert valami bánat gyötri. Dorinai ó Istenem!... ^s a papa?... Szegénykéi.... A papa igazán balszerencsés ember..• De nem, nem hiszem róla, hogy.... Nardil Nem hiszi? Es ha még elmondanám, hogy az egyik este, talán ő is kissé becsipve, az egész mulató szemeláttára, majdnem sirva, odalépett hozzá, zsebkend vei a kezében, hogy a lehunyt 3zeraü hölgy könnyeit letörölje. Dorinai Igazán?... Komolyan mondja? * Nardil ós tudja, mi volt a válasz erre? Kgy hatalmas pofon! Dorinai A papinak?..• Hát már tőle is?!.... Úgyis annyi pofont kap a mamától! Nardi: Pontosan ezt mondta 5 is, ott a tett színhelyén, a röhögő vendégek előtti "Te is, te hálátlan?! A feleségem úgyis folyton felpofoz!" /Ekkor érnek a büffépu£t közelébe. Totinát és aenét meglátva, Dorina Nardival együtt odaszalad./ \ * p* jelenet. A pult előtt Nene, Totina, Dorina, Pomarici, Sarelli, Na: Dorina: Tudjátok-e,mit mondott Nardi?... Hogy a papa szerelmes a mulató énekesnőjébe! Totina: Nem igaz!? Nene: D

z csak vico!.... Te elhiszed? Dorinai Való igaz! Nardi: Esküszöm, hogy igaz! Sarelli: Igen, én is tudtam róla. / Dorina: Hátha még tudnátok, mit csinált?!