Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

- 39 - , Nene: Mit csinált?! Dorina: Attól Í3 kapott egy pofont, a vendegek szemeláttára. Nene: Pofont? Totina: De miért? Dorina: .

srt le akarta torolni a könnyeit. Totina: A könnyeit? Dorina: Igen, mert azt mondjak, az az asszony folyton sir... Totina: Hát meg lehet ezt é-teni józan ésszel?... Ugy-e hogy igazam volt a múltkor! Sz '5! Sa ö! Es ti még azt szeretnétek, hogy az emberek ne kacagjanak rajta és ne űzzenek csúfot belőle? Sarelli: Ha bizonyitékot akarnak, nézzék meg titkon a zakója belső zsebét. Ott kell lennie az énekesnő arcképének.... Szegény jó Palrairó ur! Nem mondhatom el, mily

on lelkesült felkiáltás kit éretóbeu mutatta mag agyszer a fényképei. 4. jelenet, Rico Verri . iomin wal. Moamina: /Kissé ijedten attól a borús tekintettől, amellyel Verri el hagyta a szinház nézőterét./ Mi baja van? Verri: /Udvariatlanul, kelletlenül./' 'Wem? 3«mni!,... Mi bajom len •ne? Momraina: Hát a*.Aor miért ilyen'. Verri; Nem tudora... Annyit tudok, ha még egy perciö ottmaradok a pá holyban, megbolondulok. Moamina; Nem tudom elviselni ezt az életet! Verri: /Hangosan, ridegen./ Csak most jön rá? Moamina: Kérem; csendesebben!..• Mindenki ránk figyeli VerriI Annál jobb1 AnnjJ. jobb! Momalna: Eljutottam arra a pontra, hogy nem tudom miként viselkedjem, miként oeszcljak. Verri; Szeretném tudni, miért bámulnak és miért füleinak? Se mi közük hozzá, mit beszélgetünk magunk között.