Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

16 Jellemszinésznő: /Ignazia asszonynak öltözve és maszkirózva, kilép./ Na, meneküljön mar ! a. olyan nehéz dolog?... Csak néhány ösztönös természetes mozdulat! Öreg komikus: De hogyan meneküljek, amikor maga olyan váratlanul adta , a pofont? Jellemszinésznó; Megérdemelte kedves uram! ,1 öreg komikus; Jó, jó! De honnan tudjam, hogy mikor érdemlem meg, fcisz• telz asszonyom? Jellemszinésznő: Akkor mindig meneküljön, mert mindig megérdemli. l£m minthogy rögtönzünk, hát nem tudom a pofonokat olyan pontosan időzíteni. Dreg komikus; Arra viszont semmi szükség, hogy komolyan megüssön! Jellemszinésznő; Hát akkor hogyan? Csak ma^kkirozva? Nekem még szerepem sincs, amit megtanulhattam volna. Nálam mindennek innen belülről kell jönnie és szétáradnia a végtagok feléj tudja-e? Ha maga kiprovokálja, én bizony pofozok! Hinkfus3í De kérem, kéreaj ne a közönség előtt! Jellemszinésznő; Mi már a szerepeinket játszuk, direktorkájp! Dreg komikus; /Kezét az arcára szorítva/De még mennyire! JeílSufz\nésznőt ^aga'^je minket? Bocsásson meg, de mi már bemutatkoztunk! Hgy pofon és az én tökkelütött férjem máris bemutatkozott. öreg komikus; /Mint oampognette^ fütyürészni kezd./ Jellemszinésznő; látja?,... Fütyül! éppoly tökéletesen, mint a szereaébanl Hinkfuss: De hogy képzelik?!... Itt a függöny előtt? A jeleneten kivül és utasítások nélkül? Jellemszinésznő: Semmi szükség az utasításokéi Hinkfuss; Semmi szükség?.... Mit képzel, hogy érti meg a közönség? Főszereplő: Megérti! így sokxai jobban megérti! Hagyja, hogy mi csináljuk! Mar mindnyájan beleéltük magunkát a szerepeinkbe.