Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

hogy örök életet adott neki, szükségszerűen óhajtja, hogy az, mint élő dolog, ki tudjon vetkőzni megjelenési formájából és megmozduljon s beszéljen. ;

ieg kell szűnnie szobornak lennie; élő személlyé kell változiia. Azonban csupán egyetlen feltétellel nyerhet életet s mozoghat ismét az, amit a művészet valamely forma állandóságába r'gzitett; azzal a feltétellel, hogy ez a forma tőlünk nyeri vissza mozgását, életét. A visszanyert mozgás változatos, különböző és pillanatnyi: mindig olyan, umilyet ki-ki a maga módján nyújtani képes neki. i4anapság szivesen meghagyják a művészi alkotást az időtől független isteni magányban. A ssinházi közönség a hétköznapi gondok, a fárasztó teendők, a különféle izgalmak s bánatok után, a nzinházban szórakozni kiván. Égy ur a zsöllyéből: No végre! Hála az égnek!.... De Pirandelloval?! /Nevetés/ Nincs semmi baj, legyenek nyugodtak. /Megiutatja a kézirattekercset./ Csekélység az egész. Em csinálom meg, teljesem önállóan. Bizalmasan közlöm, hogy jó mulatságot szerzek önöknek, ha az egyós képek és jelenetek olyan precizen haladnak majd, mint amilyen gonddal előkészítettem őket mind egészükben, mind pedig részleteikben; és persze, ha a színészeim megfelelnek előlegezett bizalmamnak, n különben itt maradok önök között készen arra, hogy szükség esetén közbelépjek vagy a legkisebb zökkenőnél az előadást visszatereljem a helyes útra, és hogy az esetleges fogyatékosságokat felvilágosítással és magyarázattal kiegészítsem. Ez az eljárás /ugy képzelem/ még kellemesebbé teszi önök számára a rögtönzés kísérletének újdonságát. Az előadást több képre tagoltam. Az egyes képek között rövid szünetek Hinkfuss: - ./. • /