Cook, George Cram – Glaspell, Susan: Elnyomott vágyak; Fordította: D. Szabó Ilona; Q 286

- 15 Steve: Oh, egyáltalán nem. Csak nem tudtam megdönteni az érveit. Én nem vagyok pszihológus. Azért jöttem haza^ hogy megbeszéljük együtt, veled. Te lévén a pszihoanalizis szakértíj|f?Henrietta: Ha elmész, azt kívánom, menj még ma este!. Steve: Oh, kedvesem! Én - én nem tudnám ezt megtenni! Gondolj az érzéseimre. Es nincs itthon tiszta fehérnemüm

0 Henrietta: Arra kérlek menj el ma este. Más asszony jelenetet rendezne ezért, de én nem vagyok olyan. Én szabadon engedlek. Nem utasítom el a pszihoanalizist, most is azt mondom, hogy nagy dolgokat csinált. Természetesen vannak hxfexxx téved

'sei is. De mivel te elfogadod ezt az analízist - /Leül és ugy te'sz mintha dolgozni kezdene/ Be kell fejeznem ezt az előadást. Hagyj magamra,, kérlek. Steve /fejét vakarja, a belső ajtóhoz meg/: Bocsánatot kérek, Henrietta, a tudatalatti lényemért. /Kimegy. Henrietta arcjátéka elárulja kétségbeesését és hiábavaló törekvését, hogy összeszedje magát. Minden áron ugy akar viselkedni, mint az, aki egy szörnyű csaoást bátran hordoz. Mabel nagyon izgatottan jön/ Mabel /kapkodva/: Henrietta, olyan boldog vagyok, hogy itt vagy. És egyedül? /A belső ajtó felé néz/ Egyedül vagy Henrietta? Henrietta /méltatlankodó méltósággal/: Mondhatnám, nagyon is. Mabel /odarohan hozz/: Henrietta, ő kitalálta! Henrietta /x éberen/: Ki talált^ki és mit? Mabel: Ki találta ki és mit? Dr.Russel megtalálta az én elfojtott vágyam. VfoMCjJ«,'. ík^gvw JsrtUUcA. megelpőbb Mabel: Ma fejeztük be - megtalálta a komplexumom - a 1 egmicixkxxgaxxhJax módon! De, oh, Henrietta - olyan szörnyűség! Henrietta: Csillapodj Mabel. Bizonyára ninos ok ekkora izgalomra. Mabel: De van! És ha azokra az életekre gondolsz, amelyeket a komplexumom • érint - azokra a változásokra, amelyeket végre kell hajtani, hogy megszabaduljak a bennem égő elnyomott pokoltól és megmeneküljek a a bolondok házától - !