Cook, George Cram – Glaspell, Susan: Elnyomott vágyak; Fordította: D. Szabó Ilona; Q 286

Steves Egy szot! Köteteket hallgattam végig! Henrietta: Elvesztetted az alkotó ked.ved - az építészeti munkáid nem sikerülnek. Hem alszol jól Steve: Hogy' lehetne ugy aludni, Henrietta, ha raitr'ig felébresztesz, hogymit 'lmodom? Henrietta: De az álmok olyan fontosak, Steve. Ha elmondanád a tiéidet Dr,Russelnek, bizonyéra rájönne, hogy mi bajod van. Steve: Nincs semmi bajom. Henrietta: Már beszélgetni sem szeretsz. Steve: Beszélgetni? Ha kinyitom a szám már a komplexum-kutató sötét'tekinteteddel nézel rám. Henrietta: Epen ez a túlzott érzékenység mutatja, hogy valamiféle elnyomott vágytól szenvedsz. Steve: Egy kis békességet szeretnék, ez az én elnyomott vágyam, Henrietta: Dr. Russel egy szerben, csodákat miivel ideges tünetek esetén. Nem mennél el hozzá, Steve? Steve /lecsapja az újságot/: Nem, Henrietta, nem megyek el. Henrietta: De, Stephen - ! Steve: Csend! ügy hallom jön Mabel. Ne lássa a látogatása első napj'n, hogy egymás torkát fojtogatjuk. /Cigarettára gyújt. Mabel belép a baloldali ajt'n, amely Steve helyével szemben van, úgyhogy farkás szemet néz vele. Díszes reggeli köntöst visel, Henrietta "radikális'' ruháival ellentétben.' Mabél az, arait molettnek hívnak/ I

s* Mabel: Jó eggelt. Henrietta: Oh, itt va^y- hugocskám. Steve: Jó reggelt, Mabel. /Mabel bólint feléje és Henriette felé fo rdul f

elder''lé arcc al/ Henrietta /átk*rolja Ma.belt, aki hozzásimul/ Olyan jó, hogy itt vagy. Nem keltettelek fel, gondoltam fáradt vagy a hosszú ut