Weisenborn, Günther: Földreszállt angyalok; Fordította: Lázár Magdolna; Q 285

- 44 ** «alt: Anna", »alt: Ann&: «alt: Na: Anna: «a: Nu: Na: Nu: u

a: N

u: N

a: Na más emu er vagyok, egész

efióa ! Bizonyítsam t?e neked, hogy' vannak még önzetlen férfiak, akik meg tudnak egy bánatos kislányt vigasztalni? Mit akar tőlem? Szegény, feuta kicsi jószág! ^a gyere, sird ki magad a vállamon! •

T Jaj, de hissen ez a gazfickó bezárt cézárt ide engem! Hát légy oly szives, nyissad ki...és én máris nálad termek! Ugv szeretnélek magammal vinni, Annácska! Ha 5 oezárt egy ajtót, én biztos, hogy nem nyitom ki./lndul/uem én! Buta liua! Ostoba tyúk! /Becsapja a szellüztetct/ /Be/ i'6'ii láttad «üt? Hagyjon engem békén! /birva elrohan/ 24. jelenet. Hát itt vagy végre! /csaknem táncolva, ragyogva a boldogságtól belép/ Milyen csodá fitosán fényes ez a csillag! Caak elrejtőzik a fénye! H

a látni aka* rod a sötét csillag fényét, egy szerel est kell segitségül hivaoc Nu! \ "era is tudod, te A'a, milyen boldogek lehetnek ezek a trogloditá] Nn is boldog vagyok, olyan boldog! /Feláll és kiábrándultan méregeti/Nu! Mi történt veled? Beteg vagy? Mondd, az istenért, osak nincsenek érzéseid? /Ijedten/ De igen! Beszélj! M^ndj el mi dent őszintéén! Hiszen té^.ed valósággal megbabonáztak! Igen! Igen! Igen! Pfuj! Mihez kezdjek most veled? Mennünk keli rövidesen vissza! ilyen elvadult állapotoan csak nam utazhatsz! bzegénykém, te egészen elemoeriesedtéx!