Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

- 84 Winterné

i Pedig azt hittem! f fiam: Sohasem ezégyeltem a munkát és mindig kiérdemeltem munkatársaim bizalmát. Rendszerető ix és igazságos vagyok, és mindig megtartom a szavam..• Becsületes is - ez természetes - de hát az ember holtig tanul. Winterné: Maga tul szerény, Jackson. üam: Szo sincs róla... csupán lojális vagyok. Péter: Nos, a viszontlátásra. Én megye* vissza a bankba, /inául az ajtó felé/ $ Sam: Nam hagyja ott a bankot? Pétpr: Nem. Ha ezt akarták, sajnálom, csalódtak. Tervük kútba esett. James: /fia felé megy/ Kútba esett? Péter! Drága gyermekem! Figyelj ráa. Hisz a fiam vagy! Äekem kötelességem, hogy irányítsalak és védelmezzelek. Mi neveltünk, oktattunk, támogattunk. Ezt sose feledd el, Es ne feledd édesanyádat, akinem te voltéi a kedvence... Lehet, hogy éjszakai kirándulásom nem járt a várt eredménnyel... akkor is hallgass a józan észre. Péter fiam! Dr&ga tyermekeía! Péter: MMAj>iMM4'

i papa! Winterné: Én i már láttam fiatal embereket az egyenes útra térni. Jó családból való fiatal embereket, akárcsak te. iizony sokat latnam. De eudig még mind megbánta. James: Kérlek Péter, most még nem késő, eddig nem tettél semmit, ami szégyent hezna ránk»., még meggondolhatod ma^ad... Péter: "Nem. \ Winterné: Térj vissza hozzánk, Péter. James: ígérem, hogy mindent megbocsájtunk. Sam: /bizalmaskodva/ No öregem! Térj észhez... Péter: Nem! James: doha senki nem fogja a szemedre hányni a ballépésedet... Sam: /könyörögve, kántálva/ Nincs egy jó szavad? Az apád kérlel!