Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

James: Valóban bánja?... Őszintén?.., Mélységesen

9... Angéla: /csend. James figyeli Angélát. Angéla hirtelen felkapja a fejét és kihívó tekintettel folytatja/ lem igaz. Nem sajnálom. Nem sajnálósemmit És újra kezdem. Nem tudok hazudni, legalább is magának nem. James: Szereti ezt a hivatást? Angéla: Neki köszönhetem életem legcsodálatosabb perceit. James: /szeliden, de titokzatosan/ Ugy-e boldog, amikor érzi, hogyan fordul meg az álkulcs' simán a zárban, amikor zaj nélkül kinyilik az ajtó, ós maga ott áll a sötétben, egyedül, nyugtalanul, figyelj a legkisebb zajra is, amikor meggyújtja a zseblámpáig,.• özokott zseblámpát használni? Angéla: /tágra nyilt szemekkel hallgatja, mint akit hipnotizáltak/ Néha, James: Szereti ezt a kis világos foltot, amely biztosan vezeti az éjszakában? Amikor lassan lopakodik előre. Először óvatosan, aztán gyorsabban, egészen a lépcsőig, amelyen villám ycrsan fölsuhan, /a jelenetet mégjátsa lépésről-lépésre/ Ackor eloltja a lámpát és i eszült en vár néhány pillanatig, fülel minden zajra, amig meg nem győződik, hogy a házban minden az álkulcs, csendes, pihen... öemmi oem érdekli, csak W&fä&tävte&i amely szeliüei engedelmeskedik és oly édes halk melódiával fordul meg a zárban, mint i a bölcsödal. Angéla: Mint a bölcsödal: Igen. James® így jut el az utolsó ajtóig, amelyet fel kell nyitnia. Hátrál egy lépést... halotti csend... ütt all a mackó előtt. Benne a sok kincs,araeJj percek múlva t^lán a magáé, ha elég ügyes, elég hidegvérű és elég bátor... Szereti ezt? Maga is igy szokta?.., Angéla: /felélénkülve/ Maga honnan tudja ezt? James: Honnan tudom? Mit? Angéla: AmiU most elmesélt. James: /arca lassanként felderül, majd szélesen mosolyog/ Egy pillanat 1... /a kandallóhoz megy, elfordítja a képet, előszedi a szerszámokat és Angéla elé rakja/ A agélajóh, ez nem igazi Hol találta azt, Mr.Winter?