Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280
- 9o Angélát ^iórt ne, Mr.. Vint er. Kérdezzen, miről van szó? James: /rendkívüli szeretettel, de határozottan/ Miért küldte vissza De Troon herceg családi ékszereit? Angéla: /riadtan felkel/ Én? James: /nagyon nagy szeretettel/ Es miért vitte vissza a Park Lanen ellopott gyémántokat? Angela: Én? Nem értem, Mr.wintert Mit akar ezzel mondani? James/ /megfogja a kezét, szelíden visszahúzza/ Foglaljon helyet Angela, please.,., mert visszaküldte, ne tagadja. Angela: Hogy juthat ilyesmi az eszébe? James: Most maga valóban meglepődött vagy csak tetteti? Angela: Hogyan mer ilyesmit feltételezni rólam, Mr.Vinter? James: /barátságos hátveregetéssel/ Milyen bájos kis színésznő maga. És milyen jól játssza a szerepét. Igazi Éva lánya, aki a hazudozásban mindig őszinte örömét leli... íme, a szép Angela, az ártatlan, a gáncsnélküli, és ime a kelletmetlen öreg ur, aki nem szégyenli magát és vádaskodik. • • Angela: De Mr. Wintert... James: Cö-Cö... Csak nem haragszik?... és még egy kérdést... megengedi?... Az elmúlt éjszaka valaki betört Péterék bankjába. Péter ma reggel megtalálta az elemelt pénzt a bank kapujában. A betörést nyilvánvalóan ugyanaz a személy követte el, aki behatolt de Iroon herceg palotájába, Angela: De mi közöm nekem az egészhez?... James: Mi köze hozzá?... Az, hogy maga tört be a bankba is... Angela: Én?... James: /pátosszal/ lessék, itt a másik fele. Az elóbb csak az egyik felét adtap vissza, amelyiket itt nálunk veszitett el. Ez itt a másik fele, amelyet viszont a páncélszekrény bejárata előtt ejtett el. Most tehát hála az égnek, visszakapta az ékszerét... az egészet. Angela: ^összeomlik/ Ki találta meg, Péter? James: Nyugodjék meg, Péter nem tud semmit... Maga volt? Angela: /sajnálkozó hangon/ Igen.
