Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

OoU^f - 82 Tiszteletes: Serami baj.-^néhány látogatást teszek a környéken. Winternéí Helyes, nagyon jó ötlet. Tiszteletes: Természetesen, ha szükség van rám, csak hivjanak. Különben is nemsokára visszajövök, özámithat rám, Mr.Winter, /mielőtt kilépne/ Csak folytassák imádságos.tevékenységüket; áldásom magukra. /a tiszteletes szeliden távozik.Kis szünet, James várja Péter kérdéseit/ Péter: Mire való ez a história? Tiszta őrültség! James: Tfadom, hogy miért tettem, Péter. Igaz, te most benre vagy a csávában. I)e miért hoztad vissza ezeket a bankjegyeket? Miért nem tetted a helyükre? Péter: Ott a jó pénz van. James: Mit beszélsz? iz éjjel nem volt otj>! Péter: Szerencsére megtaláltam a bank kapujában, egy spárgával összekötött csomagban,megcímezve az én nevemre.Biztosan maga tette oda. £ ezt nevezi jó tréfának? Mondhatom, rossz tréfa volt. James: /meglepetve/ Miket beszélsz össze-vissza? Sam: /ugyanúgy/ összecsomagolva? Spárgával? James: Most hallom elöször!... /Péterhez/' Én tettem volna a jó pénzt egy csomagba? Én Írtam rá a nevedet? Péter: ' Jól tudja, hogy ugy van, anogy mondom. James: Honnan tudnám. A bankrablást nem én követtem el. Péteri Ugyan, papa! Hekem akarja be-beszélni? mm ;'*•'• • v James: Esküszöm, nem én voltam. Péter: Hét akkor, hogy került oda ez a pénz? James: Behatoltam a bankba, az igaz, de nem kellett betörnöm. Nem volt / rá szdkáég. Az ajtó már nyitva volt! Péter: Hagyjuk a dajkameséket, James: Nemcsak az ajtó volt nyitva, hanem a páncélszekrény is. Rögtön sejtettem, hogy valaki megelőzött. «interné: Valaki elvitte az árut az orra elől?