Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

Winterné: Páter, drága gyermekem! fieggelifctél már? Jól vagy? Nera iszol egy kis kávét, Darling? Péter: Köszönöm, nem kérek kávét. Winterné: Pedig már kikészitettem a csészédet. Péter: Nekem? Szóval mégis vártakt James: Amint látod. Winterné: Rem gondolod, hogy e^y csésze forró kávé mégis csak jfct tenne? Péter: Biztosan jót tenne. James: Főleg az idegeknek. Pét«?: Ne törődjék az idegeimmel, /hirtelen mozdulattal több bankjegyköteget dob az asztalra/ Mit jelent ez? 4 ; James: /eloltja a cigarettáját ós közelebb jön Péterhez/ Csak nem csináltál valami ostobaságot? Winterné: Bemélem, nem. Péter: És maguk sem? James: Ezeket a bankjegyeket én hagytam a bankban az elmúlt éjszaka! Péter: Szóval maga volt? James: ?e£sze, hogy én voltam. f ' Péter: Ezt gondolhattam volna. Winterné: Miből? Péter: Csak az én apám képes ilyen tiszta munkát végezni! James és Winterné: /együtt/ Köszönjük, Péter/ „ Tiszteletes: /megjelenik a félig nyitott középső ajtóban/ Megbocsássanak! James: Csak egy pillanat türelmet kérek, tiszteletes ur. Tiszteletes: Nem tesz semmit. Ugy is eltévedtem. A szomszédba akartam menni... a 28-ba... Winterné* Se a 128, Tiszteletes: Érthető, a plébánia sokéig a 32-es szám alatt volt. Tavaly átköltöztünk a 48-ba. Ezekkel a számokkal sohasem tudja az ember... V Bocsásson meg, Mr.Winter, én ráérek. \ i James: Attól tartok, hogy pár percig mi nem érünk rá. V