Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

James: Majd vigyázni fogok, nehogy a tiszteletes az összegyüjtött pénzt a végén átutalja az Elveszett Kutyák és Macskák Menhelye javára, ­mert azt is támogatja. Valószínűleg már át is utalta, de majd én visszaszívom, szokás szerint, t " Preston: Köszönöm. James: /átveszi a kávéscsészét feleségétől/ Köszönöm, drágám! /Prestonhoz/ ^ / Ebben tehát megegyeztünk és szívesen állok rendelkezésére minden másban is. flagyon boldog vagyok, ha segíthetek a rendőrségnek, hogy jóvátegyem azt a sok hibát, amit elkövet. Preston: Tudja, annyíf'utasités mellett előfordul. Pat: És mindettől függetlenül, mik a legújabb hirek a bűnözés világéban? Meséljen kicsit felügyeld ur. Imádom az ilyen történeteket. Preston: Pillaiiatnyilag sajnos, semmi különös szenzáció, miss winter.' Bem vagyunk mi annyira elkényeztetve, mint ahogy azt hinnék - pedig még nagyon sok ember jár szabadon. S közöttük annyi a gazemberJ nem is gonaolnáki * v Winterné: Viszont mivel nagyon sok becsületes ember ül börtönben, a dolog ki­egyenlítődik, nem gondolja? Preston: Hát igen, fő az egyensúly, Pat: Akadnak mulatságos esetek? \ v Preston: A mi helyűnkben, attól tartok, kiábrándulna. Elöszöris a gonoszte­vők aránylag igen egyhangú munkát végeznek és a legtöbbjük sokkal butább, mint ahogy hőstetteik után elképzelné. Betörés, rablés, fegyveres támadás vagy undorító gyilkosságok. Ennyi az egész. Egy­helyben topogunk, dossziékat firkálunk dagadtra, hogy valahogy agyonüssük az időt. Mit tehetünk? Kénytelenek vagyunk. Ha beérnénk a valósággal és csak a szigorú igazságot alkalmaznánk, minden fan­tázia és találgatások nélkül^fabatkát sem érne a mesterségünk,•• És valamiből élni kell az újságoknak isi ?at: Pedig én azt hittem! Legszebb leányálmaimat tiporja sárba. James: És mondja, valóban annyira oßtoba minden gonosztevő? ' '

Next

/
Oldalképek
Tartalom