Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

- 79 WinternéI Maga azt hiszi, hogy Péter volt? £am: Egészen biztosan. Ki más lehetett volna. A betörőnek ismernie kellett a páncélszekrény kombinációját! James: Nem leitétlenül. Kézügyesség kérdése az egész. Emlékszik még Bennetre? fizaletett restség volt. Előtte minden zér kinyilt. Sam: Meglehetős n ritka tehetség. James: De azért előfordul. jjt, Winterné: /íz éjszakai kirándulás

/oizonyit ja. Sam: Maga ért nozzá, James? m, James: Nem mondom, hogy mindig sixerúl, de mar velem is előfordult. S&m: Semmi kétség, Péter volt... Winterné: Véleményem szerint nem Péter. Nem lehetett Péter, u lenne az első, akire gyanakodnának. Péter nem bolond! Sam: Szóval? James: A szekrény üres volt. Sam: mondhattok, amit akartok, mógis csak Péter volt. Winterné: Engedelmet, Jacxaon. hlcszőris Péter nem betörő, r^ter pénztEömisitó, Nem a tettek embere, művész. Ks ez két egészen különálló dolog. A ft • betörés sohasem volt u szakmaya. dem kedve, sem teuetsege nincs hozzá. Lehet, hogy üres óráiban pénzt hamisit: brávó! Én, az édesanyja leszek az utolsó, aki ezert szemrehányást teszek. De betörni?... Bocsásson meg, Jackson... Hogy mondhatott ilyet! /mélységesen megsértve, elvonul/ t James: /bizalmasan/ Egészen másként áll a helyzet. A betörő a páncélszoba bejáratánál elveszitett valamit, ^zt* ni... /egy ézszert mutat/ Ez biztosan nem Péteré... fiam: És maga mit csinált? James: Ott hagytam a hamis bankjegyeket és elvonultam. Mert alapjában véve olyan mindegy, hogj kihozta el uz ig.zit. fontos, ho^ Péter ma reg gel a namis pénzt tal&lja ott. ezerc mentem odal De mégis csak szeretném tuuni, ho^y ki volt az az ügyes... /winterné közeledik, k