Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280
Janet : Pat* Janet : Pat: Janet: Pat: Janet : Pat: - 77 Winterné: /szigorúan/ Péter menyasszonyától lopta el? Janet: /nagy zavarban/ igen, Winterné: Tudja, hogy az apja a rendőrségnél szolgál? < Janet: Csak a tréning kedvéért. Nem tudtam elleatállni. Pat: És mit mondott neki, amikor x telefonált? Janet: Hogy megtaláltuk a melltüt... Ettől kicsit-megkönnyebbültem... Winterné: Hát még ü. Es ha most idejön az apja kíséretében és elkezd kérdezősködni? Amilyenek ezek a rendőrök, az örökös gyanakvásukkal,,. Akkor mit fog mondani? /naivul/ Ez az... mit fogok mondani? Erre Mit mondott, hol találták meg? Az ebédlőben. Kern tudok hazudni. Adja ide azt az ékszert. Megpróbálom feltűnés nélkül visszaadni, fagyon kedves nozzám, miss Pat. '/essék. És ne csináljon semmit, amig utasítást nem kap. MegigéremJ /megszólal a telefon, Pat veszi fel a kagylót, Janet letol oh' XMW az asztalt/ /telefonál/ Hallói... Igen... Én vagyok. Ott ki, beszél?... Maga az, kedves néni?... Nem?... Talált v«luiai nekem való modellt?... Jaj , d« kedves... Halló?.., Csak nem gouaolja? tíár repülök is... Azonnal. A viszontlátásra. /leteszi a kagylót/ /James belép, Pat vidáman/ ancsan Susanne néni telefonált. Tegnap este nagyobb tétel yyéa&nt gyürüt csipett fel. Egyet nekem akar ajándékozni születésnapomra... James: Susanne néni? Azt hittem, hogy Váterloo óta nyugalomba vonult. Pati Na, mit szólsz hozzé? Es gondolt rém. Hát nem kedves? Winterné: Engem' nem lep meg. Susanne mindig szerette a családot. Persze az ő koréban, 85 éves fejjel, mégis csak rendkívüli. /Pat kimegy/ James: Janet, kérek még egy kis kávét. ' Janet: Igenis, Mr.,Vinter, /kinéz az ablakon/ Mr.Jacksoni Jamest Hol? álmodik? , • . / . • Janet: A kertben láttam, fost jötfr.
