Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280
-41- , Pat í Jaaes t Pat: Janes : Pat: James : Janet : James: Janet: Winterné: James: Janet: James: Janet : Pat: James : Winterné: James: naponta kockára teszi... Őszintén sajnálom azokat az embereket,akik minden örömet természetesnek találnak. Tudják is azok, mi a szabadsági Jéreggelt, Alice. Hogy aludtál? Köszönöm, nagyon jól, hála az övomaltinnek és a nyugodt lelkiismeretnek.. • Jói ment az operában? Nem veszett karba az este. Vagyis? Amit lehetett, elkövettem, ^ajd elmesélem, itompásí A mai posta, Janet? /átnyújtja a leveleket, lapokat a jobboldali asztalkáról és közben kiemeli köntöse zsebéből a cigarettatárcát/ Tessék, uraal /nagyon egyszerűen szól a távozó Janethez/ -^aja csak vissza, kérem, /Janet szó nélkül visszafordul és odaadja a tárcát/ Van még kávé? /a terrasz felé megy/ kppen most hoztam be. Még forrói Elfelejtettem neked mondani, hogy Janet tegnap kiszedte a fülemből a fülbevalót és ne® vettem észre Bemmit. Pejlöaik, fejlődik, tuaom, de még mindig tul buzgó. Szeretne mindent tul jól csinálni. Ez a buzgóság különben minden kezdőben megvan. * legnehezebb eljutni a gépies megszokottság fokára, Gondolja uram, én is eljuthatok oda? A határán van. De csak adja vissza az öngyújtómat is. Nincs nálam! /átnyújtja/ Tessék1 /idegesen/ mi az, megvakultam?... /Pathoz/Igaz, hogy nálad semmi sem lep meg. /szeretettel megcsókolja/ Köszönöm, Pat. Te valóban az én lányom-vagy.•• ilyen különös is ez. ^rra például sohasem gondol(Ly tum, ntvy az any na at kit^nitsam, - ntmMUtíf azért, mintha/iát era et tsége hiányzott volna, - bocssss/meg, nlice... /végtelen Ciireleiaael/ Kéreai, James, nem vagyotc hiul , > . Talán inkább nzert, mert ez a szemfényvesztö munka valahogy nem il-
