Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-15- , Pat: Már börtönbe is juthatott volna. Winterné: Miket beszélsz, Pat"> Péter? - sohal James: nkkor joggal eltűnődhetnénk, hogy érdeoies-e tanulni? i mi családunk bél eddig még senki sem került börtönbe három emberöltő óta. Ha számításba vesszük az összes kockázatokat, nem is ismerek hasonló szerencsés példát. Igaz, Alice? Winterné: Joggal lehetünk büszkék, ez biztos. Péter börtönben? Ezt nem mondhattad komolyan, Pat. Pat: Clarence bácsi is oda került! James: Bocsáss meg! Clarence bácsi anyai ragybácsid volt. Winterné: Talán ón tehetek róla, hogy lebukott? James: Maga erről nem tehet, drágám. Clarence bácsinak pechje volt. Előfordul a legjobb családban is. ÉS megbocsátható. A bosszantó persze az, hogy az ilyesmi megingatja a bizalmat. De hát, mit tehetünk?.•• Még jobban kell vigyáznunk. Pat: Mindez nem változtat a tényen, hogy egy lány kivetette rá a hálóját és Péter a kisiklás veszélyében forog... «interné: /fenkolt nemésséggel/ Péter, soha. Etekintetben nyugodt vagyok. Péterben él a kötelességtudat és tiszteli a családját, /csengetés/ Pat: Biztosan a lelkész. Winterné: Micsoda Ötlet, ilyenkor látogatóba jönni? James: A tiszteletesnek fogalma sincsen az időről, tudja. Biztosan azt hiszi, hogy most van dél vagy este nyolc óra, Winterné: Es vajon miért? James: Mert reméli, hogy meghivjuk ebédre vagy vacsorára. Mindegy, talán hoz valami újságot. Winterné: Micsoda újságot? James: Azt szegény még maga sem tudja. Winterné: Nagyon szomorú dolog megöregedni, James. Ez sokszor eszembe jut, amikor magára nézek.