Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

James: Köszönöm, nagyon kedves. És ami még szomorúbb, ho

Ly amikor magára* nézek, nekem ugyanilyen elszomorító gondolatok jutnak az eszembe. Winterné: Maga is végtelenül kedves, James. i ,.-,„.. 1 . . . • • " James: Legalább annyira, mint maga, my dear. Kétségkívül ezért értjük meg / olyan jól egymást. /hangok kívülről. Belép Pat, mögötte a tiszteletes. Nagyon Öreg, nagyon szórakozótt, de naiv és igen kedves/ Tiszteletes: Kicsak! Nahát!... Micsoda szerencsét? véletlen! Mit keres ön itt Mrs.Winter? Hogy vagyunk? ... Mennyire örülök, hog/ önt is láthatom... Micsoda meglepetés! Winterné: Meglepetés, hogy engem itt talál? De hiszen én itthon vagyok, tiszteletes url Tiszteletes:Valóban, egészen természetes, hogy találkoztunk, hiszen éppen magukhoz készülődtem... Ho_y van a kedves férje?... James.: sbuasxz örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy jólétemről biztosithassam. Tiszteletes: Ha de ilyent! Hogy van, Mr.winter? James: Köszönöm, köszönöm. Nagyon jól vagyok. Tiszteletes: Éppen most akartam kérdezni, Mr.Winter. Nagyon köszönöm, hogy volt szives felvilágosítani. Maga nagyon kedves és szeretetreméltó, Mr...inter. En is igen jól vagyok, a körülményekhez képest. Es Mrs. inter is, ahogy látom!... üdvözlöm, ön hogy van? Winterné: És ön? ' Tiszteletes: Ha nem lennék jól, biztosan észrevenném. James: Valószínűleg. Tisztelt

es: Pedig azt hittem, hogy mát egészen felgyógyult, Mrs.-inter. Winterné: Miből? Tiszteletes: Hát abból a néhány betegségből, ami ugy jön és megy. . n is kivéttem belőlük a részemet, főleg a náthából. Winterné: Nekem soha nem volt náthám. Jarae3: De igen, két éve.