Flaubert, Gustave: Madame Bovary; Fordította: Garami Ferenc; Q 277

I -72Párizsba utazol! /Fölvett© a kandalló párkányáról kodolfo egyik kézelőgombját /: És e bolondságok közül még a legkisebbet is pénzzé lehetne tenni ! /odavágja a gombokat!/: És azt mondod,hogy nincsen.... Hát csak tartsd meg magadnak ! RODOLFO Kiméij meg, ha lehetséges ezektől ...... ÍLL.IA /-ind nagyobb felindulísban /: Én odaadtam volna neked mindenemet, eladtam volna mindent ......dolgoztam volna érted....vagy ha lellett volna, koidultam volna az utcasarkon, azért,hogy azt mondd "köszönöm". És te, te nyugodtan ülsz itt a karosszékben,mintha még nem gyötörtél volna meg eléggé, mintha még nem szenvedtem volna eleget miattad • Tudod-e ,hogy nélküled szerencsésen, békében élhettem volna ?! Mi kényszeritett rá, hogy megzavard nyugalmamat ? Fogadásból tetted ? Pedig egykor szerettél,vagy legalábbis azt mondtad A kezem még ég a csókjaidtól és ezen a szőnyegen térdepeltél és esküdtél nekem örök ez ereimet . ——— ilyen bolond voltara én szerencsétlen ! Teljes két éven keresztül vezettél a legédesebb álnokon keresztül.....Emlékszel az utazási tervünkre..... És akkor a leveled .....az a borzalmas levél. És most amikor újra eljöttem.....kétség-« beesetten,boldogtalanul,toncretéve,....hozzá aki gazdag, boldog , szabad....hogy segítségét kérjem .....ő elutasít.....azért, mert háromezer' frankjába kerülne . ka a Te szerelmed ! Nem ér háromezer xrankot sem ! /Lírásba fullad ./ RODOLFO /Az ablaknál,hidegen,olyan hangon amely azt mutatja,hogy legyőzte haragját/: De ha nincsen ! EMMA /Abbahagyja a sírást. Sokáig nézi Rodolfot. Elhatározta,hogy öngyilkos lesz. Az arcán a felszabadulás mosolya látszik/:Nyomorult ! / aj suttogva naga elé/: Igen..... csak ez a kiút . - /Hirtelen kimegy • Fény kialszik ./