Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

szerepel munkatársaival, őt nem láttam, mert életét vesztette, mielőtt én odakerültem, munkatársai pedig szétfutottak, csak néhány fiatal SS-katonát hagyva ott, hogy irányitsák a krematórium lebontását. Ezért jobb, ha a prancsnok és munkatársai személyesen'nem is jelennek meg a mesében, hanem csupán mint ké

ge

o fé

ny

be von

t árnyak mozognak a jgondo

l

agfeo^ vetitővásznén, A dolog rendszerint igy kezdődött: a fasiszták zuhogó esőben, sötét éjjel egy csoport foglyot vezettek a krematórium udvarába és erős őrizet alatt várakoztatták őket. Sokáig csak az ázott emberek mormolása és az eső zuhogása hallatszott. Hirtelen, az éjben felcsattant a STURKFÜHRER

6, a parancsnok adjutánsának vezényszava: - Vigyázz! Néma csend lett. Ezután a parancsnok csizmájának csikorgása és kíséretének lábdobogása hallatszott. A parancsnok egy Obersturmbannführer

7 volt. Helyetfoglalt a szín közepén, a Sturmführer pedig összecsapta a bokáját és jelentést tett: - Obersturmbannführer úr jelentem, hogy ma este 21 óra 30-kor az I. számú auschwitzi táborból rendben és hiánytalanul új, egészséges het

fling-csoport érkezett munkára a Sonde rkommandoba9. Obersturmbannführer: Valamennyien munkaképesek? Sturmführer: Igenis, Obersturmbannführer úr! Obersturmbannführer: Akkor térjünk a tárgyra. /- és a táborlakókhoz fordult:/ - Én vagyok itt a Kommando führ er

1

0. Nem fogom magukat sokáig úntatni. Valamennyien érett emberek. Remélem, hogy gyorsan és könnyen megértjük egymást. Ez itt krematórium, amely-