Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

-38Lassabban, zöld. Az akváriumban ketten is elférnek. Gyerünk. Senki és semmi vagy. Ég veled, Greko. Ha majd fölérsz oda, pökjél le néha ránk is. A viszontlátásra. A viszontlátásra, Greko. Zöld... talán most mégis... adhatnál egy kis dohányt?' Dohányt, ugye? No és minek neked most a dohány? Igazad vein. Gyerünk, öreg... Állj! Állj! Szörnyű unalmasok vagytok! Örökös ismétlődés. Örök/ ké ez a sorsolás... Te, sárga, mire vársz, miért nem tisztitod a cipődet? No? SAPKÁS EMBER: /Bólintott és gyorsan fogta a kefét, amelyet Muselmann leSE3ESÜLT : ZÖLD: ÖREG: MUSELMANN: ÖREG: MUSELMANN: PROMINENS: MUSELMANN: ZÖLD: MUSELMANN: ZÖLD: ÖREG: ZÖLD: S.K.: SEBESÜLT: S.K.: ZÖLD: S.K.: ÖREG: tett/ Hogy lesz a sorsolással? Rendben van minden. Az öregnek van töltőtolla. A cédulákra írjuk, hogy "fürdő" és "kemence". Aki kemencét húz, az ott fog dolgozni, aki fürdőt, az... Itt a papír és toll. Vigyázzatok, hogy szét ne nyomoritsátok. Tépjétek a papírt hatfelé. Miért csak hatfelé, hiszen... A kápó nem dolgozik. Adjátok, majd én írom a cédulákat. Nekem van a legszebb kézírásom, /de közben:/ /már kezébe kaparintotta a tollat, papirt és inni kezdett/ Hé, mit kapkodsz? Nekem szebb a kézírásom. Giuseppe... , / , Komolyan. Komolyan szebb a kezirasom... Giuseppe!