Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 28 ÖREG: ból és így szólt: "Te portás leszel." Az elődömet aznap reggel vetette a kutyáknak, mert ellopott tőle egy cigarettát, így lettem én a világ legfurcsább portása. Százezreket engedtem be a kapun, de kimenni nem láttam közülük egyet sem. Egyetlen egyet sem. ZÖLD: És ebből áll az egész munkád? ÖREG: Küldönc-szolgálatot is végzek itt, a krematóriumon belül. És szobainas vagyok a Kommandoführernél. ZÖLD: Jól kifogtad. >ÖREG: Jól? ZÖLD: Mi voltál civilben? ÖREG: Mi közöd hozzá? ZÖLD: Csak úgy kérdezem... ÖREG: Tanár voltam. Irodalomtanár... ha jól emlékszem. ZÖLD: Ha jól emlékszel? No igen... hm. Az bizonyára a könyvekkel kapcsolatban valami. ÖREG: Valószínűleg. ZÖLD: Én nagyon szeretem a könyveket. Egyszer el is kezdtem olvasni egyet. Több mint százoldalas volt, de nem bírtam végigolvasni. Túlsók vér folyt benne. Egy hercegnő, valami kurva, álmukban elvagdosta a szeretői torkát. De az még kilencszázhuszonháromban volt. Most végig bírnám olvasni. ÖREG: Te milyen saakmában dolgoztál, mielőtt a táborba kerültél? ZÖLD: Milyen szakmában? Tolvaj voltam. Hivatásos. Szűkebb szakképesítés: baromfi, pénztárcák, lovak és női becsüket. ÖREG: Hogyan fogtak meg? ZÖLD: Hogyan? A lehető legbutább módon. Valahányszor a falumba, vagy a környéken eltűnt valami, barátom, Arno Schmidt engem dugott be a kóterbe jée-.»i»űig- az- igazi bűnöst tartotta a kezába»,