Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 11 SEBESÜLT: 58964: PRIMINENS: /Ezután levetettf a kabátját és kiteritette az ágyra száradni/ /alatta foglalt helyet/ /kinyújtózkodott a fekhelyen, amelyiken eddig ült. Rövid habozás után hozzálépett/ /és súgva így szólt/ Bocsánatot kérek... én... én beteg va^ gyok. Kérem, ne szóljon erről senkinek... mert akkor engem., különben, ön is tudja... Pedig súlyos beteg vagyok... Nézze, milyen dagadtak a labaim... Adja at kérem a helyét. Nem rok annyiszor fölmászni. Ugye, megérti?' Tegye meg ezt nekem. Alkalomadtán meghálálom. /58964 szó nélkül fölmászott a felső emeletre/ PR IMIN MS: Köszönöm. /58964 csodálkozva ránéz/ S.K.: /elhelyezkedett SAPKAS EMBER: /alatt, aki mozdulatlanul régi helyén maradt/ S.K.: SEBESÜLT: S.K. : SEBESÜLT: S.K.: PROMINENS: S.K.: MUSELMANN: SEBESÜLT: Dohányoznék. Én is. Van dohányod? Nincs egy morzsányi se. Amióta az S.K.-ban voltam, egy füstöt se szivtam. Rongybacsavart fúrészport szívtunk. Mit nem adnék egy mahorkáért... Nincs valakinek egy csikkje? Le kell mondani a dohányzásról. Valamikor én is dohányoztam. Sokat. De lemondtam. Én nem bírok. ...Miért dobtad el? /ezeket a szavakat hez intézte, aki abban a pillanatban dobott a földre egy