Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 10 MUSELMANN: Porco Dio

1^, az lenne aztán a lakoma! így kajálnám, ni... / / igy... így. ZOLL: Mit kajálnál, te muselmann? MUSEIMANN: Mit?' Hogyhogy mit? A krumplihéj-leve st. ZÖLL: Kinek a levesét? MUSEIMANN: Hát... hát... mindegy, hogy kiét. ZÖLL: Én magam eszem a levesem. Ezt jegyezd meg magadnak: magam! Most pedig: kuss! Ez a... hőség... miiy szörnyű hőség. Ki kellene nyitni az ablakot. Répából is jó levest lehet főzni. Valahogy sűrűbb is, mint a bunkerleves. Mi az S.K.-ban nyers répát ettünk. Nem főzhettünk levest. Nem volt tüzünk. Figyeljetek csak, úgy látszik, hordják az ételt! /valamennyien az ajtó felé fordultak. Amióta a szobába jöttek, ez most történt először. Az 58964 fölnézett./ SAPKÁS EMBER: /fölemelkedett fekhelyén/ /valamennyien feszülten vártak. A csendet szakította meg:/ Semmi! /és kiment/ S.K.: I SEBESÜLT: S.K.: ZOLL: MUSELMANN: S.K.: MUSEIMANN: No és ő

? SEBESÜLT: Megyek én is. 18 Lagersper van. Ne játssz! Otthagyja a fogát. MUSELMANN: /Gyorsan az ajtótól balra álló ágyhoz ment. Fölmászott rá, de szemmelláthatóan nem tetszett neki a hely, mert átfutott a jobboldali ágyhoz, fölmászott a második emeletire és igy szólt:/ Igy ni.. .