Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 9 ÖREG: nyába gyúrt piros civilnadrágot és fogolykabátct viselt, amely úgy állt rajta, mintha rászabták volna. Kabátja felső zsebéből töltőtoll és szemüvegtok kandikált ki. Senki sem mozdult. A jövevényt csak futó pillantásokkal üdvözölték. Lassú, de fogoly létére mégis túlbiztos léptekkel járt. Sorba elment mindegyik előtt, az arcukba meredt és megnézte kabát jukon a jelzést. Szemmelláthatóan egyre idegesebb lett. Miután gyorsan vévignézett mindent, kifelé indult, de ekkor lustán megszólalt/ Keresel valakit, öreg? /dühösen végigmérte, kiment és bevágta maga mögött az ajtót. A csattanás mintha fölébresztette volna a heftlingeket és:/ /megszólalt, rongyos, vizes kabátját szedve le magáról/ Valami vén spicli. MUSELMANN: Jóindulatúnak látszik... Megszámolt bennünket. Biztosan kenyeret kapunk. Milyen nap van ma? Talán kedd. • ZÖLD: ÖREG: S.K.: SEBESÜLT: MUSELMANN: ZÖLD: SEBESÜLT: ZÖLD: ügy van. Nem megmondtam? Ma culágot*^ kapunk. Culágot? Ördög öreganyját. Lógombócot kapsz culágnak, nem kenyeret. Nem szeretem a transzportot... ez valahogy kibillenti az embert a kerékvágásból. Nem tudja, hogy mit kezdjen. Ha a táborban lennék... legalább krumplihéjat organizálnék

l

ü, ha mást nem. Főznék egy... hű, egy isteni "bunkerlevest" főznék. Olyat, amilyet már hét éve nem ettem. Már hét éve vagy táborban? Nyolc. De hét évvel ezelőtt főztem egy bunkerlevest, abban egy egész csirkecomb úszott. Egy egész, puha, zamatos... csii>kecomb... Igaz, hogy döglött tyúkból volt... Most csak olyan egyszerű levest csinálnék.