Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-50kardjétól hullaiak gyerekeiak, aayéiik, faleségüak.. És ai edahagytuk a szegyeire a pusztulásra •tthaauakat, szülőfalunkat.Ki védje aeg tüzhelyüsket, ha aeaai? Osteba paraacsekkal táveltartamak beasüaket azülőfalvaiaktól.Ki aer visszatartaai/«iaket ? Mi vagyuak a aép, ai vagyunk gazdája aersuikmak! /Eygre mő a partizéaek töaege.Köztük ,vaa Liza és Agafja Kekoriaa, vöröskeresztes karazallaggal./ Haléi a büatetőesztagesekra ! Meutsük aeg falvaiakat ! Segítsük az ettheaiakat! /Megjelelik Ivuskia, liheg a futástól, kezébea kerbécs./ És te... Jegerev, te hallgatsz ? Maaeitev barátja vagy, szólj hét egy szót... A kereplés a te resszerted. Megyek a paraacsiekségra , aegtaaécskezzuk az ügyet, /filaegy./ /Ivuskii felugrik a taligára./ , Partizéiek...Par-ti-zá-aekl..1 Döitő harc előtt illáik. Ha elaemtek, aegesztjétek seregülk erejét... Pedig «est össze kell fegiuik... És aiker aeatsük aeg véreinket ? ' Véreinket 1 Az egész Altéj, egész Szibéria, egész Oreszerszég tél áea a ai vérüak ?! Köaayea beszélsz, aiics senkid se ! Se háza, se földje ! Miiaeae közös !