Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-46P etya: Ljuba: Petyai Tina»?* Ljuba: Tiunevi Ljuba: Bányász : Ljuba: Béiyssz: Ljuba: Bányász: Kiderül a áeleg - valamennyiünket felnyársalnak a kezákek. Hét ki itt a parancsnak? Ez a szaknytís szuka vagy én? /Petya minden mezüulatát vigyázza egy fürge logány Aljasa/ /Végignéz a legényeken/ Aki a kezákek megölése ellen van, jöjjön ki velem az udvarra.Ezután megleszünk Petya nélkül is. A kezskekat kiszabadítani ! /A legények nagyrésze kiaegy, valamennyit megelőzve Aljasa/ Szétdarabel a szukái Megvesztél Ljubkal Ölj itthei, halledl Itthen a helyed! Nekem niics etthenea ! Inkább ferdüljek fel a sztyeppéi egy gelyótól...vagy tépjenek szét a fárkának... ekes embert etet ma^a apám,...Mindig csak a háttérben áll,ászrevétlenül... De aest az egyszer nem sikerült a terve...megzavartam mi ?! iíegátkezlak Ljuba! /Kimegy/ /utána/ Csak étkezzen, én már százezer megátkeztaa magamat! /Bejön a bányász.Meghallja Ljuba utelsó szavait/ JajlJÜTU/UJAÍL " /gyersan megferdul/ Te heztad a levelet ? Én. Ki vagy te? Munkás vagyak, bányász. Pjetr Szahev csapatából.