Krapiva, Konrat: Aki utoljára nevet; Fordította: Achin András; Q 265

CSSBHÜ Z* TUUÁGA V2RA: TOUÁOA Vi.

KA TÜUÁGÁ CSEKETJ3Z TÚLJÁR VuSA TUUÁSA VdKA TULJiGA veíía TOLJÁGA Vik TOLJ ÁGA ViEA TULJÁGA Ul\k TULJÁGA VHRA TÜUÁGA VdHA TUUÁGA - 8 4 /gun osan/ Ezt döntse el aaga egyedül. /bátorságot ont E&gába/ különös eset történt Vcieia... -egyek, megyek tvz utcán, majd hirtelen látom, iogy követ valaki... vy férfi... 3eár éa... /r»eo .lomíja tovább/ BS, éa? ftea tudom, beszélbetok-eV /nevetve/ Ha még mindig nem tökélte el aagét, akkor hagyjon minket dolgozni. /Indulni késsül/ Egy másodperc, elvtársak! Mc31 rögtön... , e az é vre kérem, erről senkinek egy szót sem! Jő, jó, rendben van. Csak már öbkjp ki, kedves Tuljága. Szóval... utólér... és egyenesen az arcomba mered, /gúnyosan/ He beszéljen? d, yenesen az arcába? Csak figyeljenek tovább! iügyszer az arconba mered, aztán mégegyszer, aztán oégegyazer. Mgreven megáll, ezurösan ráanéz ós azt kérdezi: Gondja csak, magát nem Podgajeckijriek hivják?" Drre összerezzentem. "Kern, mondom, - engem nem Podgajeckijnek hívnak, hanem ?uljágának!" ás erre ő? "Hocsán&t, - mondta erre ő, - megtévesztő hasonlatosság. Valaha mondja - valaha Voronyezsben találkoztam azzal a sotet alakkal!" mondta és elment. /irónikuaan/ ís elment? Se jeazéljen! z való ;.<nn félelmetes, ke ez még nem minden! 'iáikor oeiépten uz intézetbe, aégegyozer az arcomba meredt. Ebben SQVV találok semmi félelmeteet. F8dig ez rettenetes volt. hépzwije, Voi'onyezsbeü valóban garázdálkodott egy fehérgórdista-ezredes. £o tudja, hogy bivták? Podgajeckij! rí a és? Magának mi köze hozzá? De abban az i'dőben én íe Voronyezs ben tartózkodtam. Mint ezredes? Dehogy, mint gimnáziumi tanár, ^e hiszen ezt mindannyian tudjuk. De azt nem tudják, hogy ezzel az ezredessel ujy hasonlítunk, mint két tojás, ozakauztott kép:.ásom. Ko és? /komoran/ bz az ember nyugodtan azt állíthat ja, logy a oi intézetünkben egy fehérgárdiata ezredes dolgozik. /CSERHU3Z* és felnevet/ V