Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 264

I -ьоőrnagy

né: Vera: Gr

nagy

né: Ambro

si

с: Vera: Őrnagy

né : Orvos: namilio: bőcsáss meg...nagyon kérlek, bocsáss meg...de az idegeim. De olyan boldogtalan anya vagyok! Igen, tudom... te vagy a boldogtalan. Szavadat кЛ1, hogy add, hogy erről senkinek egy szót sem szólsz.&ég Jozónak sem. Az ügy teljesen titokban kell, hogy maradjon... A postafőnökné is biztosított a teljes diszkréciójáról..,a bárónő is... Perioné is... / jobbról be Ambrosic / IX .jelenet. Ambrosic, Vera, őrnagyné. Kezeit csókólom,őrnagyáé nagyságos asszony.. .kezeit csókolom.Kern zavarok? A fonok ur szepen kéri ont egy pillanatra...Igen fontos...kezeit csókolom, bocsáss meg, mindjárt jövök. ./jobbra ki, utána Ambrosic/ Kérlek, parancsolj.Majd várok. / cigarettára gyújt, beül a nagy karosszékbe háttal mertnek ugy, hogy az orvos és Kamille beszélgetve jönnek a szinpaüon keresztül és nem látják./ X. jelenet. Orvos, Kami 11;,őrnagyné. Nagyon érdekes! Rentíkivül érdekes, amit mesélsz.Pontosan igy képzeltem el ma^am is. nemcsak a front szété esésének vitathatatlan jelei ezek. Szociológiai szempontból viszgálva, ezt mégis valami jobbnak kell követnie,Nincs visszatérés a régihez! Az emberiség mégiscsak halad - bár hullámzóan,hol emelkedik, hol pedig viaszaesik, de mégiscsak előre halad! ms most iás~ 3UK a narctéri fényképeket. Pincent lefényképeztem! A rohamot, a sebesülteket is. még a halottakat is. À kamtinokban élő részegedet pedig minden nelyzetből. Lefényképeztem a katonát, aKit büntetésből kikötöttek.Ottót is lefényképeztem.Kz az utolsó képe. Ke beszéljen erről anyámnak. / az őrnagy né kinéz a karosszék támlája mögül, meggyőződik, hogy azoK kimentek.halról jön be Pribanic és Kugénia./