Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

Fogadós: y év óta fcoa© volt háromnál tötih vendégem Dgy óv óta fcoae volt húrodnál töljfb vendégem szerre. ÍJ most eztán azzal is megáldott sa Inteny. hogy maga is ide pottyant, iinths nem volna elé« * ' " ' .• " V'v" az a /ujjával az ; jtó felé mutat./ rongyos szerzetes, tár a halálra készülve csak kenyéren és vízen él. Tanárt- Üggyé el, egy pillanatig atm ».cndoltam arra, hogy megkárosítom! Égy vas nélkül indultai el otthonról. Élé* ostöba történet. Fogadást Ken. gondolta? Ilát mit képzel rólam? Hogy jótékonya sági intézmény r gyek? Nem Uram, fogadás vagyok ! Ha fizet: maradj ha natu« elhordja magát! Tanár: Nem tehetem! Itt kell maradnom tizenegyedikéig. De ven egy ajánlatom: maga még eltart három napig s én ezerében hiresoá. teszem s fogadóját! fogadós: Ka ezt ig.zán szeretném látni! Tanár: t j 'd meglátja! Biztcoitcm, hegy -by héten belül nem győzi a vendégeket, az újságírók it, fényképészeket! A fővárosi líftokbah megjelenik az arcképe, az egész világ az "Crszágdti fogadó

H-ról fog beszélni! Ka, mit szól hozzá ? fogadós /ravaszul/ Attcl függ! Tizenhárom napi ellátás nem tréfa. Tanár : Ahogy gondolja! Do ha net tudja felmérni a reklám jelentőségét, hagyjon fel az üzlettel. T Fogadós: De ki biztosit arról, hogy megtartja igéretét ? Tanár: őzavamat adom. fogadós: Köszönöm! Nem sdhatna valami mást ? Tanár: Nem ! Fogadós: Ás hogy fogja ezt csinálni ? Tanári Az aa én dolgom. Fogadós: Na aondj&l Én pedig /Telefonhoz megy./