Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

1 ar. r • - 32 .dolognak nlinos seiui.1 -értelme. /Szünet./ Rég jegyesek ? Menyasszony: id^rt kérdi? •r^® ' Ül íJzerzetes: Vannak pillanatok, amikor le kell mondani cdnöen fölösleged dologról és érzésről, hogy égy nézhessünk szembe az igazsággal, mint a tűzzel. Legtöbb ember képtelen arra, mert fél. De maga 4 bátor lélek. Menyasszonyi Nem értem. Szerz

etes: Ha majd érzi, hogy egyedül marad, ne veszítse él a nyugalmát. Csak az egyedüliségben találkozhatunk Istennel. Akkor nagyon közel van hozzánk. Vőlegény: /felemeli fejét/ Hol vagy? idért mentél el mellőlem? Gyere vissza! /A szerzetes behunyja szemét./ Menyasszony: /a fiúhoz jön, megsimogatja fejét./ Itt vagyok, nem mentem el, nyugodj meg. Vőlegény /ijedt szemekkel nézi./ Félek! Menyasszony: He félj, itt Vagyok melletted. Színésznői /A Szerzetes felé mutbtta./ Mit raondott? \v menyasszonyi Nem értettem, Azt hiszem, félrebeszél. Lázas s olyan a toste, mint a parázs. Azt mondta, hogy egyedül maradok. Színésznő: Hol vannak a férfiak? Mit csinálnak? Miért nem térnek már vissza? menyasszony: Meg akarják áll apitani, hogy cd történt körülöttünk. Lehet,'hogy elindulhatunk. Ez Hogyan, találomra, sötétben? És merre? Kam őrültf

1 Színésznő: tünk. Lehet,'hogy elindulhatunk. Ez Hogyan, találomra, sötétben? És merre? Kam őrülty ség. menyasszony: /vállat von, a fiu felé./ Gyere, menjünk ki mi is, háths segíthetünk valaadt. Vőlegény: /ijodten./ Ki? Nem, nem!