Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

Éjjel 12 óra. Összedűlt fogadó. A tenger felöli falon hatalmas hQ|UÓI| amelyen keresztül látni lehet, aadnt a hold világította ápadt felhők rohannak aa égen. kz emberek ágy jönnek-mennek ezen a nyilason, mint v

aland • jtón. Ac igazi ajtót eltorlaszolta egy less ikadt gerenda. A gyertyákkal világitett azinen: a özinésznő, a menyasszony, a Vőlegény és a Szerzetes tartózkodik. A szerzetes egy fotelben öl, előre ejtett fejjel. Az Asszony mozdulatlan, figyel.. A vőlegény kézéreb

crultan ül. A Menyasszony a haját simcv. tja. A Színésznő ijedten a leány * mellé kuporodott. EgyaZercsak karjához nyul Is a Szerzetesre I: Utfc t . Menyasszony: /nohozen, tér magához./ LA történt? Színésznő: Nézze csak.... menyasszony: isit? . v ' - Színésznő« Mintha. —nem tudom, de mintha ne« lélek» „ . zene..... Menyasszonyi /tovább simogatja e fiút./' Csakugyan...,. Sainésznő: Félek megnézni! Kérem, nézze meg, nd van vele? Ké

rem... /A Menyaaszony felkel, a szerzeteshez megy, megfogja & kerját./ V >zerzetes: /szemeit kinyitva./ ki aa, leányom ? menyasszony: ^ /restéikedve/ Se.... i, csak látni akartam, hogy... Szerzetes /mosolyogva/ Hogy nem haltam mag? Ne szégyelje magát. Nekeo már úgyse számit semmi. K'pzelje... ae Imént magéra gondoltam. Menyasszonyt Beám? szerzetes: Igen. f-n pedig azért, hbgy most már egy csomó