Lovinescu, Horia: Országúti fogadó; Fordította: Szabó Lajos; Q 248

- 21 /A Tanár szó nélkül elindul és megindítja e pianclát. Egy kis idő mulya az ügynök h túrozott fel• 1 épére* el leállítja./ Tanárt *dt jelánt ez ? _Ügynök: Nem kényszeríthetnek, hogy ezt az idétlen muzsikát hsllgaa am. /Hisztérikusan**/ Én meg -karom őrizni a nyugalmamat, értik, meg akarom őrizni a nyugalmeti at • • •.! /A beállt kinos csendben belép a Munkás, kerékpárját az ajtó mellett hagyja./ Munkáét /miután kiesé bizonytalanul végignézte a társaságot/ Jó estét! Ki itt a gazda? A rádiót jöttem megjavítani. Jogadóst Ahá! Maga a villanyszerelő, magának szólt az öreg? munkási Nekem. J cg'-?. d ó e j Itt a é sül ék . munkást Teljes? Fogadóst Na és ha telepes? Nagyon jó rádió! Ügynöki Igyekezzék, javítsa mag gyorsan, hogy hallhassuk a híreket. ...unkást Igen, igen, a híreket! Nem mondom, van mit hallgatni /Fi telesen mosolyog*/ Még jó, hogy embereket is láthatok. Kihrlt errefelé e világ. Fogadós, adjon már egy pohár eört nekem! /Lov szí e sapkáját, előjön a világosságba./ Asszonyt /figyelmesen, izgatottan nézi, majd feléje lép./ Péter! uinkdst történt nénikét?! Ör z

etéVeszt vei akivel! Nn! Cnilla; odjékí Asszonyt /tenyerébe fogja s fejét./ Ch, írd van a fejemmel! Ne féljenek tőler! Nem ártok senkinek! De úgy ég! /Fejét mutatja./ Jfj, hegy ég! Különösen éjjel,