Demetrius, Lucia: Családfa; Fordította: Hunyadi András; Q 239

• -Siliecu: A régen befejezett dolgokat könyebb megszokni,

mint azokat az uj eseményeket,amelyek meglepnek bennünket,vagy megváltoztatnak valamit körülöttünk; Suzana: Majd megnyugszik. Dragos: /Laurának/ Anyám a tegnap az Igazat mondta. Eaura j Igen? Dragos: /Megkönnyebbülten/ így ls kellemetlen,de másképpen,mámvalami* Nyu&odJ meg. Laura: /Keserű mosollyal/ Nyugodt vagyok Dragos! ' \ / jjfBSH Suzana: Nyissátok kl kedveseim az erkélyre nyíló ajtókat.Kint kellemes meleg ldc van,s ml ugy ülünk Itt,mint a borzok. "Tagos: /Kinyitja ±z ajtót/ Milyen jó kint.Gyere Laura sétáljunk egyet Jössz te Is Marlana? /Marlana lassan felkél és követi/ Suzana: Várj Mariane! /Marlana meg'li/ Mit mondtál az este a papnénak? Mariana: /Halkan/ Hogy nagyon sok vendégük van és nekem nem Jutott hely /ki akar menni/ Suzana: /Hirtelen/ Várj Marlana! Neked adom a briiliánsaltuat.Mindenik négy kar

'tos.Add el őket,hogy egy kicsit «gyenesb« kerülj. De vigyázz,oda ne add a pénzt annak az ostoba,szélhámos Esnének,mert elveri egy hét alatt. Marlana: Köszönöm any*'m. /Kimegy/ Ötödik Jelenet. / ouzano,Alecu/ Alecu: Egy emberélet,egy egész élet pergett le egy pillanat alatt olyan emberek előtt,akik nem éltek és nem is tudnak élni. Suzana: Tudtam,hogy egyszer fizetni fogunk.Ma fizettünk. Alecu: És nam is nagyon drágin. Suzana: De igen! Odafizettem minden büszkeségemet« Alecu: De föli bük kerekedtél.Hernyók hozzád képest. Suzana; Nem elég kemények ezek az én gyerekelm./MegsimogatJa Alecu haját/ Istenem,hogy magritkult a hajad! Alecu: Hagyd! Ne borzold félannyi gonddal igazítottam meg,hogy ne vedd észre,milyen ritka./Kezet csókol/ Suzana: Az én kezeim ls megráncosodtak. /Elkapja a kezét/ Alesu: /Suzana térdére hajtja a fejét/ A szemeld most is olyanok mint két zafír.Semmit sem változott a fényük!