Demetrius, Lucia: Családfa; Fordította: Hunyadi András; Q 239

-kiDragos: Laura: Dragos: Dragos: /Nem figyel re/ Arra kell gondoljak,hogy Alecu bacsinak vagyok a fia.Hozza kell szoknom ehhez a gondolathoz. Amikor elnézem őket,ahogy ott ülnek katteeben,nem mondhatom,hogy milyen szép és nagy ba

rat

sag,hanem ho^r: milyen régi viszony !Jaj ! És a szőlő is! Hogyha a Marianaé,oda kell adnom.Hat persze! Laura: /Becézi^halkan beszél hozza/ Odaadod.Mit számit? Úgyis be akartunk költözni a varosba«Hiányozni fog a Jövedelme.Na és? Annyi ember és csajs. fizetésből.ügy ls kell.Én befejezem az egyetemet,elfoglalom azt az aliast a Sulcinal gazgasagban,s nekem la lesz fizetésem.Anya vel'lnk fog lakni. Nem el akartunk költözni a szőllőből? Nem fogok tudni dolgozni többé! Nem tudom befedezni az utolsó fejezetet! " Most azt hiszed! Majd megnyugszol.A héten elmegyünk együtt Vranceaba.Uj tajakat fogsz látni,nagy

on hasznos dolgot fogsz végezni az emberek szamara,s elfelejted.Majd meglátod. /Felkapja a fejét# Hogy képzelhesz olyat,hogy elmegyünk? Itt kell maradnom,hogy lassam ml történik ezekkel az őrültekkel.Anyám mellett kell maradnom.Ném hagyhatom el épp most! Laura: Hisz megi

bérted J Ha nem megyünk oda, tönk rámennek a gyümölcsösök.Az emberek ezrei fognak éhezni.! Dragos: A csaladomról van szó.fíz egy súlyos ügy.Nem lehet Laura. Tizenkettedik Jelenet /Volte

k,Duzana

,Alecu/ Tuzana: Vit nem lehet fiam? Dragos: Arról vtt szó,hogy a héten Vranceaba utazunk,de azt hiszem, hogy most mar nem lehet. 3uzana: Most? ás csak hiszed? Utazás okra Laura: Nem passzióból mentünk volna anyám.Dragos segítségét kérték. Veszélyben a tarraós.... Suzana: Mentsék meg mások.Itt maradtok velem,itt a szőllőnkben,mint egy Igazan Összeforrott csalad. Laura: Dragos! Dragos: /Hirtelen Alecuhoz/ Alecu bácsi,kérem mondja el .z igtzat| Suzana: Dragos! Alecu: Dragosom! Kedves fiam! Becsületszavamat adom,de meg is esküszöm hogyha akarod,ha szükséges,hogy nem vagr az en fiam.