Demetrius, Lucia: Családfa; Fordította: Hunyadi András; Q 239
-itÖtödik Jelenet / Voltak, Duky, Alecu/ Duky : Jaj azoknak a férfiaknak,akik nem fogadnak szót a feleségüknek. Dragos: Ml történt Alecu bác3i? Alecu: Semmiség drágaságom! Mag szúrt egy méh,mert nem akartam letörni az asszonyomnak egy virágos almafaágat. Duky : Megbüntette.0 gy erikett,gyerekek ! Itt^ könyvek között pocsékoljátok el a drági Időt,amikor klntr^ftfldi íilyen kár,hogy nem latiam me^ Idejében kertész. " v Laura: Duky néni,a reg 0el méhest sajnálta,hogy nem tengerész lett. Alecu: Tegnap meg hogy aranyásó Alaszkában. Duky: Mert már nincs egy bánlnk se az Alecu nyugdijából.Kerestem, kerestem minden fiókban,de mé^ két lejt sem találtam,hogy bár a vonatra legyen.KÖle3Ön kellett kérnem. É U'-cu: /Gyorsan/ így hste tudod,hogy Idajövünk,mért nem spóroltál az útra? Duky: Miféle hétről beszélsz.Amikor láttam tegnap raggal,hogy egy banlnk sínes.... Alecu: Duky drága«,hcvá tetted a vlrá t oot,amit szedtél? Duky: Ah.í virá f ook! Elvesztettem '-óket.Ltánuk negyek! /A kert irányába indul. Laura: Nyugodjon Duky tanti! Majd hozok én holnap szebbet I Alecu: Dragosom,sokat gondolkodtam ezen az Andreeseu képen.Neked ran lgazrd.Azt hiszen,hogy a művészek a meny ország also tiszteletbeli polgárai.Amik or majd megszólal a.... /Észreveszi,hogy Laura visszautasitón elhúzódik,témát változtat/.Suzana még mondlg a szőlőben van? Nem balgaság ilyen későn? Dragos: megyek. Alecu: Elkísérlek. H atodik Jelenet. / Juky,Laura — Duky : / és zre veszi a fon íat/ Gyere,gombolyi tsutjK.! Laura: Nincs egy perc nyu &t i sem Duky tánti? luky: /Titokzatosan/ Én már ilyen vagyok.Azt hiszem sohasem fo 6ok Begöregednl.Őszülök,ráncosodom,de a lelkem fiatal marad. Mit fiatal? Gyermek! Laura : Hány éves Duky tánti?
