Demetrius, Lucia: Családfa; Fordította: Hunyadi András; Q 239

-iéLaura: Hát nem lenne Jó?Te is közel lennél a diákokhoz,a laboratóriumhoz,az egyetemi élethez,a problémákhoz.Itt az idd

Je,hogy kilépj az elszigeteltségből.Hát nem érzed,hogy meg kell tenned? Dragos: Én tudom,hogy kell.De anyám? Laura: Ahogy akarja.Meglátogatnánk gyakran itt,vagy pedig magunkhoz vennénk.Én nem tudom csak ugy gépleeen letenni a vizsgákat,annak semmi értelme.3 nem látod,hogy ez a tétlenség Öngyilkosság számomra? Dragos: így beszél agy szerető asszony a szeretett férjjel? Laura: Kitfió^C&tl^-e csupán a szarelenT^ér^gész életet Dragos: Más nőkittf{ki^'l&U Laura: "ert semmi sem érdekli őkatéNem gondolkódnak,nem látnak tovább az orruknál.De én igen.Nekem nem mindegy,feogy /ranceában megeszik a bogarak a fákat,vagy hogy körülöttem százezrek dolgoznak és én karbatett kézzel nézem. Dragos: azért csodállak. Laurám.Azért ,mert nem közömbös semmi számodra .Mert csupa élet vagy. Laura: Akkor a segítségemre kell lenned Dragos,vagy bár ne ellenezd! Dragos: Dehát hogyan ellenezném Laurám? Csak azon gondolkodom,hogy keresztül vihető-e? Laura: Nemcsak nekem,de neked is Jobb,ha a városba költözünk.Ha b;fejezed ezt a könyvet,majd olyannak fogsz,amely kapcsol tb-an van a tereppeliUgy ülsz itt,mint egy moly a ruhában. Dragos: Majd meglátjuk! Laura: Ne válaszolj ugy,mint PytiapU Ahhoz,hogy megláthassuk,akarnunk is kell! Dragos : Hát akarjuk Laurám ! Laura: Két eleven ember leszünk! ígéred? Dragos : Nem tréfálok. Laura: És ha anya nem fogja akarni*.. akkor? )t gos: Meg fogjuk győzni,drágám! Laura: És a hét végén elmegyünk vranceába? Dragos: Laurám,hisz megígértem!