Demetrius, Lucia: Családfa; Fordította: Hunyadi András; Q 239
Dragos: AIecu: .311 aar-a : Laura : Dragos : L^ura : Dra gos : Suzarn : Re né: Ma ris.ua : Duky : Az udvaron lava pincéből?Valskl JÖJJÖn v^lem #hoty tartsa a lámpát.Még mindig nem Javítottam meg azt a lépcsőt. Én szeretlek Dragosom,de fájna* a lábaim. Nehogy Marindát hivd,mert újra meglátja apád szellemét, s aztán két hétig semmire se lehet haszn'lni. Megengedi professzor ur,hogy én segítsek? Maga? Isten őrizz! Alecu: ouzana AiocU: Suzaoa; Alacu: Igazán örömmel l ^p. sötétba ny^T^kaeremem van.\ Akkor menjünk erref elé,ho:,y Vegyük öl lámpást a konyhából / hl J ebbra/ René,elvehettél volna te Dragossai! Miért ne hagyjuk szegény eket, hogy támogassák egymást? ^ea látta,hogy szívesen tették? Lusta vaj^r! De gyere csak velem lássuk,hogy án p vacsora. Én is megyek,mert olyan éhes vagyok. Tizenkettedik Jele net /ouza i,Alecu/ / iuzanaához megy / Untattuk a fecsegés 'ink kel? / regsimogatja r haját/ Tí sohasem unt t z.A vömet ki nam állhatom.Ha C3ak látom,fölforr a vérem. gondol od ,-taggy ezért JÖtt,ho$y ujr követeijen v damit? Boh? sem Jön hiába .Érzem,hegy ide ak^rhak költözni,de kárhogy szaretem Is a lán/om,ez lehetetlen.Nem tudnék annak az embernek a közeiébon élni. Ha ram tudsz Juzuna,'senkinek sincs Jog'ban,hogy ezt kérje tőled. SuZ'ua . Nagyon nyugtalan vagyok. Alecu: Igsn?Nek«m meg ugy tünt,hogy olyan derfls és boldog voltál az imént. Suzanv : JüDem. ;gy seppet sem. De hét minek kell azt mindenkinek látnia? Min«k?Itt történik valami,Valaki Járt a holmiim között. Alacu: A szobádban? r eupott v 1 mit? Suzanu : Nem. De z,ho £y mert! Csak felforgatta a dolgokat. Va laki ott mert Járni I
