Demetrius, Lucia: Családfa; Fordította: Hunyadi András; Q 239
- 15 Al3cu: 0,dehogyis nem! Látjátok ke dyeselm,ezek a metszetek lepkéket #kérész skat,szlt ikötőket, vagyis semmiségeket ábrázolnak. 3 ^égi3 #h- szeretettei csinálják,a z antíaxralqp embernsk a dolgokhoz »aló -zzai a csodálatos közeledésével arasty eggyéolv. dós,megértés,a saJ't egyéniség megtagadása, megsemmisülése annyira,hogy szitakötővé,az 5 szárnyává, lábacskáivá alakulj át - a metszetek csodákká válnak. Dr gos: És ez az sg&yéforrás^bá rally en muiik.áníl lehetséges. Alecu: Természetesen.Ha szeretettel gyalulsz isg egy deszkát,egy eszményi deszkát ké izitesz, ímelyben benne vibrál az egész életsd.iSzért érdemes élni,hogy nyom maradjon utánad. Guzana: Annyi tennivaló van a világon! Alecu: Hogy az élst tul rövid. Le urn : Milyen csand van itt! AI** cu: Nézzstmk kl z ablakei.'ilíyen f r'«tös-kék az . íkony. /a falusi teirolcm harangjai hallatszamk/ Suzana: Az én minden estvéli hangversenyem. Guky : Már alig látok. Ale cu: /Halkan/ H°gyd a munkát! Nézzed te is az r lkonyt. Dragos: A sötété-mar Jön, ninth szél szárnyán repülne. Suzana: Milyen jó most! /Szünet.Halkan/ rtonjünfc ki a kö-tbe kedveseim Duky: /Gyorsan/ Gyerünk! Gyertek - kertbe! Juj de JÓ! /kimegy/ • Alecu: üuky J Végy valamit magadra üufcyImg fogsz h'ílnl! /karonfogJs Ameliet/ Merjünk szép hölgyem.! Laura : /A képhez megy/ Régóta dolgozik rajta? Suzana: /Vállára teszi n kezét/ Mondj meg őszintén,tatszik? Laura : Kötelező hazugság nélkül? Suzana: Ugy. Laura : Nehéz ráJönil,hogy mit ábrázoI.Ha nem láttam voln, modollt fii,azt hittem voir-,hogs'- csendélet. 3uz?na: /H: lksn,mitith tltka>£ mondana/ Látod )ragos,mondt m én,hogy p on ty h o z h a s onl i t ol^ et\ épen • / Mindhé r mm n: v a t r: e k/ • Am ló t isrnerj"k egymást* negyven év alatt,pzt hiszem,tiz-arcképet is festett rólem. v
