Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

•»as 1. epizód - 81 IV« F E L V.O K Á 8 /A Szerző a hJdon/. * SZERZŐ: És eljött az az idő, amelyre mindig aggodalommal gondolt Matvej Ivanovics. Ugy belemerült a munkába, jóformán azt se tudta már, mikor van éjszaka és mi-or nappal. Néha ugy tünt Uizenyakovnak, hogy minden a legnagyobb rendben halad, máskor meg ugy érezte, hogy kár volt az igyekezetért, az ébren töltött éjszakákért... De bármint volt is, rövid idő ®latt elvégezték a tavaszi vetést, felkészültek a későbbi m

unkák

ra 6e amikor beálltak a meleg napok, kettőzött erővel láttak munkához. /Feljön a nap/. ár Háromszor belevágsz a kapával a földbe - kész a lyuk. Kiveszel a zsákból három szén. kukoricát, lehajolsz és bele• dobod a lyukba. Felegyenesedsz, fogsz egy marék műtrágyát, újból lehajolsz és beleszórod a lyukba, aztán az egészet elegyengeted. \ /Delelőn a nap/. I m És igy megy egész nap. Mind hosszabbak lesznek a.vetéeoorok. S ők csa mennek tovább, előre, ha MätkxBzaaxgc% tiiz & nap, ha a szól szikkasztja az arcot - csap előre, r i~ csoda emberek! Micsoda hősök! Veriték gyöngyözi a homlokukon - de ők csa tovább! Sajog a derekuk - de csak tovább! Estére föl sem tudnak egyenesedni - s ők osak mernek! /lenyugvóban a nap/. S aztán várakoztak... Nap crult el nap után, de a kukorica csak nen kelt ki. Aggódó hallgatásba burkolózott a falu.