Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

8. epizód /Az istállóban. A sarokban Hizsnyakov ül egy deszkával letakart vizes vödrön s a mécses fényénél valamit ir. Ferapont, Pelagéja, Iíszényija, Popov/. HIZSNYAKOV: "... Az üsző elpusztulását Popov gondatlansága okoáta, amit aláírásunkkal is bizonyltunk". Tessék aláirni. /Ferapont ós Pelagéja aláír/. Maga is, Popov. /Popov aláírja a jegyzőkönyvet/. • Holnap nem kell munkába állnia. POPOV: Régen fűrészeli már alattam á fát, Hizsnyakov. Most aztán t. 4 itt a jó alkalom. Persze, magának többet ér egy üsző, mint egy ember. HIZSNYAKOVI Az attól függ, milyen emberről van szó. Volt szerencsém egyet-máBfc megtudni a viselt dolgairól, Popov. Maga egyáltalán nem önként jött ide a kolhozba, hiába hangoztatta fünek-fának, hogy rászedje az embereket. Nem közé nie való maga. PELAGÉJA: Hej, Popov, Popov! Szógyenlem magamat helyetted. Fiatal ember még, aztán mi lett belőle. HIZSNYAKOV: Nem .lesz jó vége, ha még ebből az esetből sem tanul. Elmehet, Popov. /Popov el«/. FERAPONT: Gyerünk, Pelagéja, későre jár az idő. /Pelagéjávai együtt el/. KSZÉNYIJA: /Hizsnyakovhoz, aki szintén elmenőben van/. Ne menjen el, várjon egy kicsit. Nem akartam itt a többiek előtt... Felháborító, amit maga csinál. HIZSNYAKOV: Éspedig...