Virta, Nyikolaj: Beláthatatlan messzeségek; Fordította: Maráz László; Q 201

J - 32' KSZÉNYIJA: Andrjusa, menj, tanuld a leckédet! Hallottad? /Andrjusa kelletlenül el/. Sajnos, szegényes nálunk a berendezés.;. HIZSNYAKOV: Nem sokra van szüksége egy magányos férfinak. KSZÉNYIJA: Magányos? /Nevet/. Nem mondom, gyorsan intézi a családi ügyeit. Különben, mi közöm hozzá!.. Azért emiitettem, hogy szűkös a berendezésünk, mert a magam holmijából nem tudok adni semmit. Meg a£tán... Én egész nap kint kint vagyok a határban, ezért se takarítani, se fűteni nem tudok magánál, és főzni se tudok magára. Meg aztán a szalmám is kifogyóban van. HIZSNYAKOV: Ne csináljon gondot magának semmiből. El tudok én végezni magam is mindent. Szalmát meg majd veszek. KSZÉNYIJAt Vesz? Ki hallott már olyat, hogy egy elnök vegyen valamit a saját kolhozában? Tudtommal egyszerűen elveszik, amire szükségük van. HIZSNYAKOV: Egyszerűen elvenni - annyi, mint lopni. KSZÉNYIŐA: MAjd meglátjuk. /Rövid hallgatás után/. Ha már nyiltan beszélünk, nem hallgatok el semmit, un, nem nagyon hittem Rakityinának, amikor magát védte... Tudja, amikor a feleségének a táviratáról volt szó. Ki ismerné a férjet meg a ... meg a bogarait, ha nem a felesége? Éppen azért azt kérem... Tudja, tizenkét éves fiam van... HIZSNYAKOV: Ertem, nem is kell tovább mondania... Nem vagyok sem részeges, sem züllött. Ne féljen, nem rontom el a fiát. Nagyszerű legényke. Minden érdekli. Remélem, hogy Összebarátkozunk vele. KSZÉNYIJAt Azt én tudom jobban, kivel kell Andrjusának barátkoznia. HIZSNYAKOV: Ilyenformán nem értem, mért adta ki nekem a szobát. KSZÉNYIJA» Mindegy, hogy kinek adom ki. HIZSNYAKOV: Megpróbálok majd másik szobát keresni. Csak egy kicsit legyen türelemmel. /Rövid hallgatás/, őszintén szólva nem értem azt a leplezetlen ellenszenvet, amit irántam mutat. És higyje el, ez jobban elkeserít, mint a lakásproblémám. De ha tetszik, ha nem, velem kell dolgoznia.