Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

- 52 rj SZBROKIN Ha igy van, elkisérem. OIGA /a kendőt a fejére teszik/ A fölöttem való gyámkodás nem tartozik a maga kötelességei közé. Éppen elég van magának e nélkül is. Tudja, mivel magyarázzák a maga rendkivüli érdeklődését az iskola iránt, és azt, hogy gyakran látogatja ezt a házat? SZOROKIN Ki magyarázza? OLGA Kosztrov, Galina. Lehet, hogy... SZOROKIN Hem akarom tudni, mivel magyarázzák. OLGA Azt mondják, hogy azért jár állandóan az iskolában, mert az iskola mellett van az igazgatói lakás, és ebben a lakásban lakom én. /A kendő végeit hátraveti és szorosan összeköti. Egyenesen Szorokin arcába néz./ így van ez, kedves barátom. SZOROKIN Ez nem igaz. OLGA /Szorokin szemébe nézve/ Nem igaz? SZOROKIN És igaz is. De én akkor is járnék az iskolába, ha maga máshol lakna. /Szigorúan./ Nekem dolgom van az iskolában. És Kosztrov ezt nagyon jól tuája. Szegényes, hideg lélek! Arról pedig, a másikról... hogy arról 6 mit gondol... ez meghaladja az ő értelmét. Kintről hangok: "A csúcsát le ne törjétek! óvatosabban!" Nem, nekem okvetlen el kell kisernem magát. Meg kell mondanom, végül... OLGA Én nem engedem meg, hogy sokat beszéljen. SZOROKIN Majd röviden... Mindjárt jöhet utánam. Szénát rakok a szánba és veszek egy lópokrócot. Elmegy a szinpadon keresztül, nyitva hagyja az ajtét, amelyen keresztül IVan Szergejevics, Aljosa, Klava és Lena behozzák a fenyőfát és felállítják a szinpadra. OLGA /leül a »sámolyra, elneveti magát. Csóválja a fejét./ Na, még... ALJOSA /meglátva az anyját, lelép a szinpadról/ Nari3kinba utazol? OLGA /Aljosát utánozva/ Pontosan. ftUOSA Borzasztó hóvihar van. Eltévedsz az uton. OIGA Az volna csak jó. ALJOSA /komoran/ Egyedül nem engedlek. Veled megyek. OLGA Már van kísérői, Aljosenka. ALJOSA /egyenesen/ Lena Szorokina apja? OLGA /kihivóan/ Pontosan. Aljosa hallgatagon megfordul és gyorsan felmegy a szinpadra. Aljosa! /