Ljubimova, Valentina: A vén kőrisfák tövében; Fordította: Dobos Rózsa; Q 184

50 Várjál. Egy furcsa em l er megfenyegetett, hogy levelet ír ekem. Az ő levele nekem nem kell. Lehet, ho^y helyet­te te írsz? - 1 LILA Kern. ZUBCOV Rövid és világos válasz. És hogyha én írok, válaszolsz? gzintén nem? Hát akkor isten veled, iaaa. /A keztyüt a steppelt kabát belső zsebébe teszi./ Haaa legyen ott, Melegítse a szivemet. /Elmegy./ Lida feláll a fára, bucsut int. Hallatszik, ho^y Ilava énekel. Kö­zeledik a hang: "Unalmas kép. /éktelen felhők," Lida akkurátusan megigazítja a köpenyét és elmegy. Közeledik az ének:"Az esőt, mintha öyitenék. Pocsolyák a kapuknál." izeknél a szavaknál bejön Kláva és Lena. Egymást átkarolva, egy köpeny alá >ujva jönnek. le­ülnek a fára. KLAVA Esik az eső, mégis jó. Igaz? LEM /határozatlanul/ Igen . . . /Hallgat egy ideig./ Annak, akinek van meleg háza, és erős háztető a feje felett. KLAVA Goska Zubcovra gondolsz? Lehet, hogy job v, ha szigorúb­bak vele? gehet, hogy neki a legnehezebb utakat kell be­barangolnia, hogy eljusson az igaz útra? LENA /határozatlanul/ Lehet . . . KLAVA Ut^y látom sajnálod őt. De hiszen te «^yülölted ienocska! Hányszor mondtad! Li NA Én a durvaságát gyűlöltem! A gorom'-aságát . . . Azt, hogy minden szép és jó az ő számára nevetséges volt . , . /Hallgat egy ideig./ De hát - ez még nem az e^ész ember? Hátha neki . . . Hallgatnak. Esik az eső. Klava szorosa­ban egymásra hajtja a kö­peny szárnyait, er'sebben átöleli Lénát. Halkan és keserűen énekel ni kezd, le na kíséri. Mért jöttél oly korán, ősz, Vendégségbe hozzánk? A szivem még kér Gyengédséget és melege* . . . Függöny.

Next

/
Oldalképek
Tartalom