Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 55 Katalint Hercegi PolükUCBit Hercegt Katalint olokuoei t lieroegt PolokuoBit Hercegi Polokucsi t Hercegi Polokucsit Hercegi Polokuoalt , , * Herceg: Pöttyöst Heroegt Ke az asztalnál as az itétlen szunyókáló»? Áh, csak tréfáltai», conk a tréfa kedviért holkoláeztam. Felség, raa

gam Is tanúsíthatom, a herceg n - gy kópé. Tény és való, de nagy kópé ám... Még a nagyapán is, dédapám is.... Kiég, herceg... Készüljön lel az útra, - magposnal t viszem a Krímbe..• Anette az uton majd megneveli kegyelmedet. Igyekezni fogok, felség... A Krímbe? Uzara el ne ha^yj! Köszönje meg őfelségének.•• i Dehát hogy hagyjam itt az egész házat?... Kilopják a szemem is. Aztán mi legyen az élettársammal? pszt! Őfelsége befejezte az audienciát, a további beszéd ellenkezik az udvari etikettel. /Katalin ellép és a lugasba ül./ Ke mikor kell indulni? Most mindjárt. Ugy menjek, nhogy vagyok? Hiszen va& két ezer versatát... Nem baj. Az uton majd áldozunk a szerelem istenének. Az ám, lene mód... Pöttyös! /Pöttybe bejön egy fakupával./ Kvasz, bátyuska, tormával. Vidd a pokolba azt a kvaszt! Kapj össze néhány alsóruha-félét, meg az öreg házi köpenyem, oszt tedd egy zsákba... Te velem jöez, megyünk a xrimbe. Y