Tolsztoj, Alekszej: A szerelem bibliája; Fordította: Csoma Sándor; Q 171

- 42 /Polokucsi/ Herceg: Polokucsi: Herceg: Polokucsi: Herceg: Polokucsi: Herceg: Polokucsi: Herceg: Polokucsi: Herceg: üljön már ide mellén, Anna Alekezandrovno, lelkecském, nagy az én bánatom! Lóbáljon meg egy kicsit. ' - * /az ülőke egyik végibe ül éo megl óbálja a hintát,/ Még zsenge éveimben egyezer, - nehéz elhinni is, olyan rendkívüli caet valami oly&e bogyót ettem, hogy azóta, ha kell, ha nem, akár asztalnál, akár másutt, mindig mély úlomba eoer • Hogy hívják uzt az ártalmas bogyót? vadáfonya /UJ.Iaivul mutatja./ Amolyan fekete bogyóceka, bokron teren, mindenféle mocsaras, nedves hel cn. Akkor az egész gyermekségét teljee melankóllában töltötte, hercegem! Anna Alekszandrovna, mentsen ki őfelsége előtt, . i i hogy n haragudjon rám. Még elgondolni is szörnyű, Oroszország uralkodója, a felséges cárnő jelenlétében elaludtam, o még horkolta is ráadásul. Herceg, ne nyugtalankodjék: őfelsége ugy értelmen te viselkedését, hogy bennünket megnevettetni igyekezett. Igazán? ügy értelmezte? /erőmmel./ Hát tényleg megnevettetni igyekeztem. Még a reggeli előtt azon törten a lejen - már fait is csináljak, hogy i a felséges uralkodónkat megnevetteesem. /Erősen lóbálni Kezdi a hintát,/ * Jaj?... Jaj!... Leesem! Horkolni áe azért horkoltam.